Migrácia ľudí z vidieka do miest tu je už od čias priekopníkov buržoáznej vrstvy, ktorá sa v 18tom storočí stala ekvivalentom vidieckej spoločnosti organizovanej na okolo poľnohospodárskych profesií. Migrácia do miest bola vtedy podmienená praktickosťou mestského života, kde človek nemusel chodiť ďaleko za prácou, či za zábavou. Vidieku tak ostali tradičné povolania, ktoré však stále dokázali uživiť rodiny a boli spoločensky vysoko cenené. Dnes sa však pozeráme na zápas vidieckeho človeka o prežitie a rola tradičných povolaní sa začína zastávať skôr dejepisný charakter. Nie, že by sme tradičné povolania nepotrebovali, práve naopak, poľnohospodári, dedinskí učitelia a doktori sú stále potrební ako soľ. To si len naša spoločnosť zameraná na mestá prestáva uvedomovať, že keď nevytvorí podmienky pre kvalitný život ľudí a najmä mladé rodiny na vidieku. Nezabezpečí možnosti adekvátneho vzdelávania ich detí, prípadne vyžitia mládeže, tak sa nám o pár rokov môže stať, že nebude mať kto dopestovať obilie na náš chlieb každodenný.
Mladé rodiny sú krvou do žíl našich krajov. Práve oni sú často nútené utekať do miest, hľadať si tam prácu a kvalitné školy a krúžky pre deti. Často títo mladí ľudia ani len nechcú opustiť svoje rodné dediny, rodičov a starých rodičov. Najlepšie by im predsa bolo spolu. O rodičov sa tiež občas treba postarať a kto to urobí, keď sú mladí nútení splácať hypotéku na byt v meste a vidiek ich už neuživí? Našou povinnosťou by preto malo byť vytvoriť také podmienky pre mladých ľudí v regiónoch, aby v nich mohli žiť slušný život a mohli si vybrať medzi mestom a dedinou. Slovensko vždy čerpalo silu zo svojho vidieka a bolo známe svojimi tradičnými povolaniami. Pamätníci vedia, čo znamenal učiteľ na vidieku, či akú záslužnú prácu odvádzali naši poľnohospodári. Momentálne by malo byť našim cieľom priniesť viac eurofondov do krajov na budovanie infraštruktúry, ktorá vytvorí priaznivé podmienky pre malých a stredných podnikateľov. Chceme si vziať dobrý príklad z Francúzska a Nemecka. Tieto krajiny si uchovali tradičný ráz vidieka s rozvinutou infraštruktúrou. V čom ja osobne vnímam vzorový model aj pre Slovensko.
Hozzuk vissza az életet a régiókba
A 18. századtól kezdődően a polgári társadalom megerősödésével, illetve átalakulásával az emberek nagy része vidékről inkább városba költözött. Már ekkor is jelen volt a migráció, a mezőgazdasági szakmák köré szervezett vidéki társadalom egyenértékűvé vált. A városokba való elvándorlás gyakorlattá szőtte ki magát az emberek életében, hiszen egy város széleskörű skálája sokak számára könnyebb és egyszerűbb életet biztosít: nem kell hosszas időt tölteni a mindennapi utazással a munkahelyre, ill. hatalmas választék áll mindenki rendelkezésére mind a szórakozás, mind pedig az iskoláztatás terén. A hagyományos szakmák így vidéki befolyás alatt maradtak, melyekre továbbra is felnéztek. A társadalom becsülte és nagyra értékelte. Ma azonban a vidéki ember egy másik arcát láthatjuk. Egy olyan ember harca tárul felénk, aki magáért a túlélésért vív, hogy megmaradjon mindaz, ami számára fontos. Következtetésképp a hagyományos foglalkozások szerepe az évek múlásával fokozatosan történelmi homállyá válik. Éppen ezért szükségünk van a régi hagyományos foglalkozásokra, a gazdákra, a falusi tanárokra és az orvosokra. Sajnálatos módon a mai modern városközpontú társadalmunk megszűnt felismerni e becses eszméket és értékeket. Nem tudatosítja azokat a lényegbeli tényeket, amelyek az ő javukat ugyanolyan mértékben szolgálja, mint a vidéki emberét. Ha nem teremt megfelelő feltételeket a vidéken élő emberek és családok számára, akkor nem tud segítő kezet nyújtani a jövőbeli nemzedék számára sem. Így néhány év után bekövetkezhet, hogy közösségünkben elvésznek az olyan értékes egyének, aki hozzáértő tudásukkal tovább tudnák adni a gabona termesztésének lényeges lépéseit, tovatűnik minden olyan szakember, akitől a mindennapi betevő kenyerünket kapjuk.
A fiatal családok jelenléte felbecsülhetetlen kincs számunkra. Régióink és vidékeink nélkülözhetetlen összetevőit alkotják. Sajnálatos módon kénytelenek elmenekülni a nagyvárosokba, mert olyan munkát és minőségi oktatási intézményeket, további színes választékú érdekköröket keresnek maguknak és családjuknak, amelyek kielégítik a mai ember követelményrendszerét, illetve amelyek már csak a városokban vannak jelen. Viszont gyakran megesik, hogy éppen ezek a fiatalok nem szeretnék elhagyni otthonukat, a szüleiket és nagyszüleiket, sem pedig a falut, ahol születtek. A legjobb megoldás az lenne, ha együtt maradhatnának, mert a család mindenki számára az első helyet foglalja el. Gondoskodni kell a szülőkről és hozzátartozókról, segíteni kell őket. A legnehezebb dolog talán az anyagi biztonság előteremtése. Egyre több fiatal fizet hitelt valamely városi lakásért vagy jelzálogot annak ideiglenes használatáért, távol saját otthonuktól. Így hogyan tudnak segíteni? Miképp gondoskodjanak szüleikről vagy más családtagjukról? Kötelességünk lenne olyan kulcsfontosságú feltételeket teremteni a fiatalok számára, hogy tisztességes életet élhessenek. Ugyanakkor biztosítani a szabad választás lehetőségét, hogy mindenki önállóan mérlegeljen, hol szeretne letelepedni és boldog életet élni: a szülőfalujában vagy városban. Szlovákia jórészben a vidékek hozományából nyerte erejét, és leginkább a hagyományos foglalkozásairól ismert. Az emlékhelyek tudják és magukban hordozzák, mit jelent a vidéki tanár vagy mit érdemel egy gazdálkodó munkája. Jelenlegi célunk az, hogy minél több eurofondot biztosítsunk a régióknak az olyan fejlett infrastruktúra kiépítéséhez, amely kedvező feltételeket teremt a kis- és középvállalkozások számára. Kiváló példa erre Franciaország és Németország. Ezek az országok a fejlett infrastruktúrával rendelkező vidéki területek mellett megőrizték a régiók hagyományos jellegét is. Ezen értékeket képviselve kéne nekünk is felállítani a céljainkat.
Celá debata | RSS tejto debaty